Rohantam haza,de nem sírtam.Otthon nagyon sokat gondolkoztam.Ezután megcsorrent a mobilom.
-Haló?!
-Szia Viky!Itt Zac.-jesszus most mi lesz?
-Áh Zac szia!
-Én csak bocsánatot szerettem volna kérni ami reggel tortént......
-Semmi baj,csak egy kicsit fura volt.
-Igen?
-Igen.
-És te nem érzel semmit irántam..?!
-Zac én.......
-Igen!?
-Neked ott van Vanessa...Látom,hogy jól elvagytok.És kulonben is........
-Mi?Nekem nem kell Vanessa.
-Nemtudom.És már mondtam is.Te sztár vagy én meg csak egy hetkoznapi tini.
-Jézusom Viky!Ez nem igaz!!!!!Te nem csak egy hetkoznapi,hanem egy nemhétkoznapi gyonyoru tini vagy!
-Zac bocsi de mennem kell.Majd találkozunk......Szia-még hallottam,hogy azt mondja,hogy vár de már letettem.Alig telt el 5perc,már John bácsi hívott.
-Szia Viky!Bocsáss meg,hogy durva voltam....
-Hát igen...Egy kicsit.....-ekkor elnevettuk magunkat-amugy semmi baj.
-És dontottél már?
-Igen!
-És?!
-Elvállalom!
-Mi?Ezt komolyan mondod,vagy csak ugratsz?
-Halál komoly!
-Ez szuper.Jól dontottél.Orulok neki.
-Lehet....Igen....
-Jó akkor majd talalkozunk.Ok?
-Igen,persze.Szia.
-Szia.
Én is meglepodtem a válaszon és John bácsi is.De egy kicsit azért orultem is.Csak az lesz fura,hogy Zacel kellesz forgatni...De túlélem.És lehet,hogy még valami lehet is koztunk...De nem úgy...hanem mint legjobb barátok...bagyis azthiszem.....
