A love story

Utána láss csodát!Olyan valaki szólított meg minket,akire még álmomban sem gondoltam volna.

-Hello Zac!Már rogton más csajokkal flortolgetsz!?hmm..-mondta kényeskésen.

-Ohm Vanessa!Neked mi kozod van hozzá,hogy én mit csinálok?!he!?-kérdezte elég idegesen.

-Ó!Csak érdeklodtem,hogy milyen fruskát szedtél fel.-kerdezte.

-Nah!Most mar elég volt!-uvoltozott Zac Nessával.

Én meg csak próbáltam meghúzódni a háttérben.Bár eléggé zaklatott voltam,amiért fruskának nevezett.Nagyon megbántott,de inkább nem mondtam semmit.Bekell vallanom egy kicsit félénk vagyok.Aztan meg egyre jobban elkezdtek uvoltozni egymással.És pont miattam.Pl. Vanessa ezt mondta:-Ohm!Csak nézz rá.Hogy néz ki!Te jobbat érdemelsz!Meg ilyesmiket.Ezután nem bírtam oket hallgatni és elszaladtam.Bárcsak ne tettem volna.Szaladtam,szaladtam és puff.Elutottek.Már csak annyi rémlik,hogy iszonyatosan sajog a fejem és nagyon fáj a kezem.

-Viky?!Jól vagy?-kérdezte tolem Zac.

-Ohm.Nem is tudom.-mondtam.-De hol is vagyok?-és mi tortent?

-Ahm.Most egy kórházban vagy.Elutottek.-mondta Zac.Nagyon szomorú volt.

-Aham.De miért vagy szomorú?-kérdeztem.

-Még hogy miért vagyok szomorú?Te talán nem lennél ha miattad én fekudnék egy kórzban?-kérdezte.  hadarva.

-De én is szomorú lennék,de én nemtudom,hogy te most miert vagy szomorú.Hisz nem a te hibád.én voltam a hulye,hogy szaladtam,mint egy állat és kozben nem néztem szét!-nyugtattam le.

-Hát de én nem akartam!-mondta.

-Jojj, Zac nyugodj le!Hisz az már baj lenne,ha erre nem emlékznék-és megcsókoltam.

Nagyon megorult ennek.Hosszasan csókolóztunk,de erre bejottek a csajszik.

-Hey csajszi!Te még mindig ágyban vagy?-koltott fel az álmomból Celine.

-Ahm,miert??Hány óra?-kérdeztem álmos fejjel.

-Ahm,fél kilenc múlt.Jó lenne készulodnod.-mondta.

-Mi????Jesszus!Elaludtam.-hadartam.

Villámgyorsan feloltoztem és dobtam magamra egy kis sminket.Zac pontos volt.Csengettek.Én nyitottam ajtót.

-Ahm.Szia!Csinos vagy!-pirult el.

-Ó koszi!.én is elpirultam.

-Ahm,virágot a virágnak!-és elovett a hatamogul egy hatlmas nagy csokrot.

-ÓÓÓ.Jézus!Ezt miért kaptam?.álltam ott értetlenkedeve.

-Oh,hát mert.....-nem tudta befejezni,mert Rebeka éppen akozben szólt.

-Ó szia Zac!Hogy meg vagy??-kérdezet

-Ahm,koszi jól.-mondta.-Nah de már indulhatnánk.

El is indultunk.Egy nagyon klassz helyre vitt el.Reggeli után még elmentunk sétálni,de ezentul már kézenfogva.Annyira jó érzés volt!Vett nekem egy fagyit és úgy sétáltunk.Ezutan megálltunk és kezdett hozzám kozeledni.

-Jesszus!Ez megakar csókolni vagy mi?-nem mintha nem orulnék de...

És ekkor megcsókolt.Jhaj!annyira jó volt!

-Hey....-kiabált Zac utánam.-Ahm bocsi de még nem tudom a nevedet-mondta.

-Ó.Igen.Persze.Én Viky vagyok.-mondtam egy kicsit elpirulva.

-Ahm.Nincs kedved eljonni sétálni?-kérdezte.

-Ó igen.Persze!-csillant fel a szemem.-És mikor??-kérdeztem.

-Ha neked jó akár most is.

-Áh.Persze!Naná.-orultem meg.

-Nah?Akkor indulhatunk?

-Aha igen persze!!!

Elvitt engem egy csodaszép parkba.Ott sétáltunk vagy egy órát.Annyira jó volt.Beszélgettunk,de neki már mennie kellet.Adott nekem két puszit.Hjaj csajok,nem is tudjátok mennyire orultem neki.El is pirultam.Még megkérdezte tolem,hogy holnap nem-e érek rá.Holnap úgysincs suli.Azt mondta,hogy reggel 9-re eljon értem és elmegyunk reggelizni.Beleegyeztem.Aztán hazamentem.A csajok már ott vártak engem.

-Nah mi volt?Hogy volt?Mit csináltatok?-kérdezgették turelmetlenul.

-Hát!Beszelegttunk,sétáltunk,de neki már menni kellet.De képzeljétek adott nekem két puszit,és holnap megyunk reglizbňni!!Csak mi ketten!-orvendezve meséltem a csajsziknak.

-Oh.Hát ez tok jó!-ugráltak velem egyutt.

Aztán elmentunk bevásárolni.Vettunk egy csomó ruhát.Nagyon jókat.Utána hazamentunk.Má alig gyoztem kivárni a holnap reggelt.Végre valahára elaludtam.

Már egy hónapja járunk a Horward-ra,de nekem még mindig nincs pasim.Rebekának és Celinenek már van.Huh.Azok is jó dogok!Nagyon jól néznek ki!Nah.Ez a nap is úgy kezdodott,mint általában.Felkeletem,reggeliztem,dobtam egy kis sminket és már indultunk is a csajszikkal.Én már megint egyedul ultem.A csajszik a srácokkal.Nah.Elkezdodott az óra.Már a tanár is bent volt,meg minden.Ám valaki berontott.

-Elnézést a késésért!Én vagyok Zac,az új tanuló-mondta.

-Aham.Igen.Emlékszem.De nem kéne rogton az elso óráról késnie-mondta a tanár.

-Aham.Igen.És bocsánat!-mondta szégyellosen.

-Rendben.Uljon le Miss Bolton mellé-utasította a tanár.

-Mi??!Jesszus!De hisz ez én vagyok-pánikoltam be.

-Hello!Én Zac Efron vagyok.-mondta azzal a kis sunyi vigyorával a pofiján.

-Mi??Az a Zac Efron?!Jesszus hisz ez tok jo!-orultem meg.

-Aham,ha te mondod!

Egész órán csak beszélgettunk,meg ilyesmi.Egyszer észrevettem,hogy az egyik csaj nagyon bámul minket.Mi???Jeszzus de hisz ez...Igen.Jól gondoljátok.Vanessa volt az.Vanessa Hudgens.

Szóltam Zacnek,és o is meg volt lepodve.

-Ti még jártok??-kérdeztem kíváncsian.

-Á!Dehogy.Amiután meglattam azokat a képeket...-mondta egy kicsit lehangoltan.

-Ohm!Sajnálom.Nem akartalak ezzel felbosszantani.

-Á.Semmi baj.Nem a te hibád-mondta.

Ezután kicsengettek.Eléggé lehangolódtam.Dee......

-Végre!-kiáltottam fel a ahogy felébredtem.És hogy miért is voltam olyan boldog?Hisz akkor voltam 18éves.

-Ez életem legszebb napja!-orvendeztem magamban.

-Nah látom már felvagy!-jott be anya egy kicsit álmos szemekkel.

-Igen.-mondtam vidáman.

De hogy miért is orultem ennek a boldog 18-nak?Hát mert a mai napon kérem szépen elutazom az USA-ba.Los Angelesbe az én két legjobb barátnommel,Rebekával és Csengével.Nagyon orulok neki,hisz a Howard-ra fogunk járni suliba.A gépunk délután 2 órakor megy.

-Nah,akkor még van 6 óránk-gondoltam magamban.

Hamar eltelt ez a pár óra és nem is vettem észre,de egyszer már csak a reptéren találtam magam.A csajszikkal elbúcsúztunk a szuleinktol és mar mentunk a gépre.Elég hosszú volt az út,de valahogy kibírtuk.Amikor odaértunk,egy taxi várt ránk.Az elvitt az ígért szálodába.Hát nem mondom,nem semmi volt az a száloda.Még medence is volt!Két nap múlva már mentunk is a suliba.Huha csajszik!Én mondom nektek,nem semmi pasik vannak ott!Ott megismerkedtunk mindenkivel és elég kedvesek voltak.Bár akadt 1-2 ellenség.Hát szegény Csenge nevével nem boldogultak valami jól.Ezért attól a pillanattól fogva CELINE-nek(SZELIN)hívtuk.