-Végre!-kiáltottam fel a ahogy felébredtem.És hogy miért is voltam olyan boldog?Hisz akkor voltam 18éves.

-Ez életem legszebb napja!-orvendeztem magamban.

-Nah látom már felvagy!-jott be anya egy kicsit álmos szemekkel.

-Igen.-mondtam vidáman.

De hogy miért is orultem ennek a boldog 18-nak?Hát mert a mai napon kérem szépen elutazom az USA-ba.Los Angelesbe az én két legjobb barátnommel,Rebekával és Csengével.Nagyon orulok neki,hisz a Howard-ra fogunk járni suliba.A gépunk délután 2 órakor megy.

-Nah,akkor még van 6 óránk-gondoltam magamban.

Hamar eltelt ez a pár óra és nem is vettem észre,de egyszer már csak a reptéren találtam magam.A csajszikkal elbúcsúztunk a szuleinktol és mar mentunk a gépre.Elég hosszú volt az út,de valahogy kibírtuk.Amikor odaértunk,egy taxi várt ránk.Az elvitt az ígért szálodába.Hát nem mondom,nem semmi volt az a száloda.Még medence is volt!Két nap múlva már mentunk is a suliba.Huha csajszik!Én mondom nektek,nem semmi pasik vannak ott!Ott megismerkedtunk mindenkivel és elég kedvesek voltak.Bár akadt 1-2 ellenség.Hát szegény Csenge nevével nem boldogultak valami jól.Ezért attól a pillanattól fogva CELINE-nek(SZELIN)hívtuk.