Aztán már Zac is levette az én pulcsimat.Annyira fura érzés volt.Szenvedélyesen csókoloztunk és kozben ezt suttogta a fulembe:
-SZERETLEK!
Annyira jó volt.Szavakkal lesem tudom írni.Igen megtortént.Lefekudtunk.Aztán elaludtunk.Én a karjai kozt fekudtem.Reggel fekudtem vagy egy fél órát mert már annyira jó volt.De ezekbe a nagy felfordulásokba a suli ki is ment az eszembol.Aztán felkoltottem Zacet,hogy jó lenne felkelni,mert menni kell a suliba.Olyan édes volt borzos hajjal,és elég morci volt,mert p meg álmos volt.Én elmentem letusolni.Zac bejott hozzám.És egyutt zuhiztunk.Meztelenul.Utána már végeztunk és elmentunk suliba.Kézenfogva mentunk.Annyira jó volt.A suliban mindenki csak minket bámult.Amikor végeztunk hazavitt engem.Megbeszéltuk,hogy este elvisz engem egy helyre,de nem mondta meg hogy hová.Egész nap csak keszulodtem.Aztán csengettek.Kinyitottam az ajtót.
-Szia édes-koszont és megcsókolt.Mehetunk?-kerdzte.
-Igen,persze.
Autóval jott ezért nem tartott sokáig az út.Aztán megallt egy helyen.Bekototte a szemem és úgy vezetett el engem valahová.
-Kinyithatod-mondta.
Jézusom csajok.Ti nem hittetek volna a szemeteknek.Egész Los Angelest lehetett látni kivilágítva,és csak mi ketten voltunk ott.Aztán beszélgettunk,nevetgéltunk és ettunk.Utána ezt mondta:
-Hé figyusz édes,én nem tudom,te hogy vagy vele,de én téged nagyon szeretlek.Nem tudom nélkuled elképzelni az életem.Ezért megkérdezem toled,hozzám jossz?
És egy gyonyoru gyurut nyújtott felém.
-Jesszus Zac.De hisz ez egy vagyonba kerulhetett.-mondtam álmélkodva.
-Most ne torodj a pénzzel-mondta turelmetlenul a válszra várva.
-Zac,tudod,hogy én is szeretlek,de szerintem ez még egy kicsit hamar.
-Jólvan tudtam.Ne magyarźkodj-mondta lehangoltan.
-Jólva akkor még azt se mondjam el,hogy IGEN,hozzád megyek?-kérdeztem tole felkiáltva.Aztán megcsókolt és nagyon hosszan csak neztunk egymasra es csokoloztunk és............
